dr. (főszerk.) Kasza Sándor: Rákospalota, Pestújhely, Újpalota - XV. kerület (Budapest városrészei 15.)

Rákospalota A kötet ezen fejezete a kerület legősibb, gazdag történelmi múlttal rendelkező központját mutatja be a kezdetektől a modern korig. A monográfia részletesen végigköveti, miként vált az egykori Árpád-kori mezőgazdasági település a 19. század végére virágzó nagyközséggé, majd 1923-ban megyei jogú várossá. A szerzők nagy hangsúlyt fektetnek a vasút 1846-os megjelenésére, amely alapjaiban alakította át a térség gazdasági és demográfiai arculatát. A szöveg érzékletesen szemlélteti a hagyományos, paraszti-kisiparos rétegek és a betelepülő polgárság kulturális egymás mellett élését. Külön alfejezetek foglalkoznak a jellegzetes építészeti örökséggel, köztük a Kossuth utcai református nagytemplommal és a neogótikus Magyarok Nagyasszonya-templommal. A fejezet végül az 1950-es Nagy-Budapesthez való csatolás közigazgatási és társadalmi hatásait elemzi. Pestújhely Ez a szerkezeti egység egy rendkívül tudatosan tervezett, egyedi arculatú kertvárosi közösség születését és fejlődéstörténetét dokumentálja. A leírás bemutatja, hogyan vált ki a terület a 20. század elején Rákospalotából, hogy önálló, polgári szellemiségű nagyközséggé alakuljon. Olvashatunk a helyi civil kurázsiról és a Széchenyi-telepi önkéntes egylet úttörő munkájáról, amely a parcellázásokat vezényelte. A fejezet hűen tükrözi a korabeli értelmiség, tisztviselők és művészek által kialakított pezsgő kulturális és egyesületi életet. Különös figyelmet kapnak a máig meghatározó középületek, a ligetes terek, valamint a fásított, csendes utcaszerkezet építészeti sajátosságai. Az összegzés rávilágít arra, hogy Pestújhely a fővárosba való beolvadása után is makacsul megőrizte sajátos, családias identitását. Újpalota A harmadik rész a kerület legfiatalabb, a modern urbanizáció jegyében született városrészének monumentális kiépülését mutatja be. A fejezet az 1960-as évek végén induló, Tenke Tibor építész nevéhez fűződő grandiózus lakótelep-tervezési program részleteibe avatja be az olvasót. A monográfia nemcsak a paneltechnológia technikai szempontjait ismerteti, hanem a zöldterületek és a tágas terek szokatlanul humánus arányait is kiemeli. Nyomon követhetjük, hogyan népesült be a negyed az ország különböző pontjairól érkező tízezrekkel, létrehozva egy teljesen új közösséget. A szerzők őszintén szólnak a kezdeti infrastrukturális hiányosságokról, és az azok leküzdésére irányuló helyi törekvésekről. Végezetül a szöveg a rendszerváltás utáni rehabilitációs programokat és az élhető, modern kertvárosias jelleg megerősödését mutatja be.