Rőthler István (szerk.): Csillagkönnyek 1.

Komoly megtiszteltetésnek tekintem, hogy a Rákosmenti Irodalmi Műhely bemutatkozó antológiájának első olvasója lehettem. A Műhely nagy szó, a bizalom, a tekintélyelv nélküli közös munka, a kölcsönös ösztönzés és ellenőrzés lehetősége, egymás segítéséhez a legnagyszerűbb tömörülés. A Műhely a remény szava, mert tapasztalataim szerint alig akad olyan alkotó, aki élete egyik vagy másik korszakában ne szeretett volna valamilyen körhöz, társasághoz tartozni, legtöbbször - amíg voltak - egy-egy kávéház asztalánál. A Műhely a hagyomány szava, mert gondolom a Tisztelt Olvasók velem együtt emlékeznek arra, hogy Németh László milyen reménytelenül, de annál kitartóbban próbált műhelyt formálni. Ez a XVII. Kerületi Műhely, amely 2000-ben alakult a már évtizednyi múltra visszatekintő Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság keretén belül, újabb bizonyság arra, hogy ahol akarat van, ott nagyszerű kezdeményezések és szép alkotások születhetnek. Hiszem és remélem, hogy a XVII. kerületiek indítását más kerületek és más városok is követni fogják, máshol is lesz akarat az összefogásra, idő a türelemre és figyelemre, s máshol is akad pénz a kultúrára, - azaz az ember örömére és boldogítására. Mert ez a kötet, a Csillagkönnyek, örömet és boldogságot szerez, egyrészt, mert megjelenhetett, másrészt a benne található alkotások változatossága miatt. Az antológia alkotói között van olyan, akinek már régóta tisztelem az írásait, másokkal az antológia ismertetett össze, most mutatkozunk be egymásnak