Pawel Lisicki: A dzsihád és a Nyugat öngyilkossága

"Míg Rómában újabb mecseteket építenek, Mekkában minden hitetlennek meg kellene halnia, ha meg merészelne jelenni a városban. Röviden fogalmazva: a muszlimok hűek maradtak ahhoz, amit a hitük szerint Istentől hallott Mohamed, a keresztények pedig ahhoz igazították a Jézustól tanultakat, amit a világ követelt tőlük. Az előbbiek még mindig harcolnak Allah uralmáért, az utóbbiak láthatóan arra a belátásra jutottak, hogy Krisztus nyilvános uralma már idejétmúlt, fölösleges konfliktusforrás. Az előbbiek nap mint nap meg akarják hódítani a világot Allahért, az utóbbiak kijelentették, ha Isten arra vágyik, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 1), akkor úgy is történt a gyakorlatban. A muszlimok még mindig azt akarják, hogy az egész világ alárendelje magát Allahnak; a keresztények álláspontja szerint a harc véget ért." Ehhez hasonlóan nehéz kérdéseket feszeget Paweł Lisicki (újságíró, esszéista és műfordító) a Lengyelországban rendkívül sikeressé vált könyvében. Lehetnek-e egyenlőek a vallások? Minden ember testvér-e? Valóban a béke és a dialógus vallása-e az iszlám? Mit jelent a vallási relativizmus? Kifulladt-e a kereszténység? Az iszlám és a Nyugat konfliktusa Lehet-e Istent imádni Jézus Krisztus kihagyásával? Lehetséges-e az igazi keresztény-muszlim kompromisszum? Kizárja-e az igazi iszlám az erőszakot? Mennyit adott fel magából önként a kereszténység? Ismerhette-e Mohamed a Bibliát?