Pálvölgyi Árpád (összeáll.): A vaskohászat fejlődési irányzatai

Készült a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület együttműködése keretében. "A műszaki haladás egyik legfontosabb jellemzője az építőanyagok tulajdonságainak fejlődése, választékuk bővülése. Az emberiség története a környezet átalakítására és a termelőeszközök fejlesztésére való törekvés jegyében zajlott le, mind újabb és korszerűbb építmények, gépek és eszközök létrehozásával. A termékek és létesítmények költsége, teljesítőképessége, működésük hatékonysága nagyrészt a felhasznált anyagok tulajdonságaitól függ. A technika eddigi és mai produktumai megbízható minőségű építőanyagok nélkül nem születhettek volna meg. Az acél, mint építőanyag meghatározó szerepet töltött és tölt be az emberi civilizáció fejlődésében. Mint ipari termék alá van vetve az általános műszaki fejlődés törvényszerűségeinek. Alapanyagként ki kell elégítenie az ipar mindenkori mennyiségi és minőségi követelményeit. Alapanyagfogyasztóként viszont a nyersanyag- és energiaellátás alakulásának függvénye. Termelése ezért szoros kölcsönhatásban van a gazdasági élet alakulásával. Országonként és az egész világban követi a gazdasági viszonyok pillanatnyi alakulását. Hol gyorsabban, hol lassabban növekszik, esetenként csökken is. A világ acéltermelésének növekedési üteme a II. világháború és 1974 között erőteljesebb volt az energiatermelésénél és háromszor olyan gyors, mint a népesség szaporodása. A növekedés üteme az energiaválság kirobbanása óta csökkent. A legjellemzőbb jelenség azonban az acéltermelés területi eloszlásának megváltozása, az acélpiac újrafelosztásáért folyó harc felélénkülése. Ennek következtében felgyorsult a műszaki fejlődés, megindult a harc az önköltség csökkentéséért és a használati érték növeléséért. A következő években valószínűleg nem a „mennyi”, hanem a „milyen” lesz a termelés célkitűzése és mércéje. A jelen tanulmány, amelynek célja a vaskohászat mai helyzetének körvonalazása, a tendenciákat és szituációkat igyekszik vázolni, amelyek a klasszikus kohászatot a mai színvonalra hozták fel és amelyek a holnap vaskohászatát valószínűleg kialakítják. A 15 éve megjelent első kiadáshoz képest elsősorban az anyag- és energiagazdálkodás szempontjainak bemutatására törekszik, mivel ez ma kohászatunk központi problémája. Nem foglalkozik viszont a beruházási költségekkel. Ugyanis ezekről ma rendkívül kevés megbízható adat lát napvilágot, a beruházási javak és az acéltermékek áraránya még ma is az acél túltermelési válságának viszonyait tükrözi és ezért a jövő tervezéséhez nem lehetnek mértékadók, a hazai gép- és építési árak irreálisan nagyok, az építési költségeink valószínűleg legmagasabbak Európában."