Mambretti, Giorgio, Séraphin, Jean: Orvostudomány a feje tetején

Dr Hamer korszakalkotó munkásságának lényege messze túlmutat az orvoslás keretein. Kilép abból a nézőpontból, hogy magunkra, mint áldozatokra tekinsünk, a gonosz külső ellenség, a bűnbak vírusok, baktériumok, gombák szerencsétlen áldozataira; akiket csak a fehérköpenyes felmentő seregek, az orvosok, gyógyszerészek menthetnek meg a szenvedéstől és a haláltól. Már ideje volt egy friss szemlélet felbukkanásának, mert a valóságban az orvosok, gyógyszerészek politikusok szorgos tevékenysége ellenére, (vagy miatt) szenvedés és halál volt osztályrészünk. Tehát az Áldozat-Bűnbak-Megmentő háromszöge a szenvedést és a halált hozta nekünk a szédítő tempójú materiális fejlődés ellenére. A vak is láthatta, hogy ez az erőltetett irányvonal zsákutca, a rákkal vívott többévtizedes csillagászati kiadásokat felemésztő háború eredményeképpen nem kevesebb, hanem sokkal több ember pusztul el napjainkban nyomorultul a rákban, ráadásul lényegesen gyorsabban, mint régen. Hamer doktor felfedezései kiragadják az embert a szenvedés eme halálos háromszögéből, és új reményt adnak az Életnek. Mostmár nem úgy tekintünk az emberi szervezetre, mint ami magatehetetlenül, vesztésre ítélve vergődik a betegségek gyilkos szorításában, hanem mint egy lenyűgözően inteligens rendszerre, ahol nem történik semmi, de semmi véletlenül, ahol minden a közös nagy célt, a fajfentartást szolgálja. Ebből a nézőpontból nincs háború, nincs könyörtelen harc; a halálos ellenségeinknek tekintett mikróbák részeivé válnak rendszerünknek, fontos szövetségeseink egészségünk visszaállításában, sőt növelésében. A betegség nem elkerülendő, legyőzendő állapot többé, hanem egy áldás. Mert a betegségnek nemcsak oka, hanem célja is van! S hogy mi lenne az? Megmenti az életünket, lehetőséget adva a súlyos érzelmi megrázkódtatás feltárására, majd feloldására. Értékes időt nyerünk, amelyet felhasználhatunk az önvizsgálatra, megkereshetjük alapkonfliktusainkat, szükségleteinket (hiszen minden egyes konfliktus egy ki nem elégített szükségletből származik), és a szükségletek mélyén meghúzódó félelmeinket. Ezeket a félelmeket aztán felszínre hozva, kezelve, feloldva nagyon értékes lépést tehetünk személyes fejlődésünkben. Ez nem jelent kevesebbet, minthogy nemcsak visszaszerezhetjük, hanem növelhetjük is egészségünket. És ez az igazi érték.