Jim Crace: Az utolsó aratás

Az aratás utáni nap az eldugott angol falu lakóinak a jól megérdemelt pihenés és lakomázás napja. Az égen azonban két füstfelhő jelenik meg, az örömteli várakozást pedig riadalom és gyanakvás váltja fel. Az egyik füstfelhő a gazda felgyújtott pajtáját jelzi, a másik jövevények tüzét, akik az újonnan elfogadott földtörvény értelmében így remélnek jogot arra, hogy maradjanak... A falusiak szerint a két tűz nem lehet véletlen, és erőszakos jövőt jelez. Eközben egy másik idegen is érkezik a gazda meghívására, aki a határt méri és térképezi fel, és akinek jelenléte még a földfoglalókénál is nagyobb fenyegetést jelent. A felgyorsult és megállíthatatlan események hatására a falu élete napok alatt szétesik, az aratás örömét félelem keseríti meg, súlyos büntetés és halál. A történet időtlen és felkavaró, a gyönyörűen megidézett világ pedig jóval azután is velünk marad, hogy elolvastuk könyvet. A 2015-ös IMPAC Dublin Irodalmi díj nyertese A 2014-es Tate Black-díj nyertese A 2013-as Man Booker-díj jelöltje A 2013-as Goldsmith-díj jelöltje A 2014-es Walter Scott történelmi regénydíj jelöltje Az utolsó aratás J. M. Coetzee legjobb regényét, A barbárokra várvá-t idézi... Crace a radikális zűrzavar egyik legnagyszerűbb írója, bizonytalan, kérlelhetetlen, korunk tökéletes krónikása. - The New York Times Crace legcsábítóbb és lebilincselőbb regénye. - New Statesman Megható történet egy zárt világról és annak egyszerű lakóiról, ahogy a tragikus és elkerülhetetlen összeomlás felé tartanak. - Wall Street Journal Rettenetes, lírai szépségű könyv, semmilyen más regényhez nem hasonlít. - Spectator Az utolsó aratás olvasható mitikus vagy akár bibliai összefüggésben is, de az egyén és a közösség fizikai és érzelmi kisemmizése, amely a regény lelkét jelenti, ma is ugyanolyan érvényes politikailag, mint abban a korban. - Guardian